Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Cannes-i Filmfesztiválról készült videón keresztül beszélt.Beszédében Charlie Chaplin „A nagy diktátor” című filmjét a modern háború valóságához hasonlította.

 Imegtiszteltetés számomra, hogy itt beszélhetek önnel.

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Szeretnék elmesélni egy történetet, és sok történet úgy kezdődik, hogy „Van egy történetem”.De ebben az esetben a vége sokkal fontosabb, mint az eleje.Ennek a történetnek nem lesz nyitott vége, amely végül véget vet egy évszázados háborúnak.

A háború azzal kezdődött, hogy bejött egy vonat az állomásra ("The Train Coming into the Station", 1895), hősök és gazemberek születtek, majd drámai konfliktus volt a képernyőn, majd valósággá vált a képernyőn látható történet, és filmek bejött az életünkbe, majd a filmek lettek az életünk.A világ jövője éppen ezért a filmiparhoz kötődik.

Ez az a történet, amit ma el akarok mondani nektek erről a háborúról, az emberiség jövőjéről.

A 20. század legbrutálisabb diktátorairól ismert volt, hogy szerették a filmeket, de a filmipar legfontosabb öröksége a diktátorokat kihívó híradások és filmek dermesztő dokumentumfilmjei voltak.

Az első Cannes-i Filmfesztivált 1939. szeptember 1-re tervezték. A második világháború azonban kitört.Hat éven át a filmipar mindig a háború frontvonalában volt, mindig az emberiséggel;A filmipar hat éven át a szabadságért, de sajnos a diktátorok érdekeiért is harcolt.

Most, ha visszatekintünk ezekre a filmekre, láthatjuk, hogyan győz a szabadság lépésről lépésre.A diktátornak végül kudarcot vallott a szívek és elmék meghódítására tett kísérlete.

Sok kulcsfontosságú pont van az úton, de az egyik legfontosabb az 1940-es filmben, ebben a filmben nem gazembert látsz, hanem senkit.Egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy hős, de ő egy igazi hős.

Charles Chaplin A nagy diktátor című filmje nem tudta megsemmisíteni az igazi diktátort, de ez egy olyan filmipar kezdete volt, amely nem dőlt hátra, nézte és figyelmen kívül hagyta.A mozgóképipar megszólalt.Azt mondta, hogy a szabadság győzni fog.

Ezek a szavak hangzottak el a képernyőn annak idején, 1940-ben:

„Az embergyűlölet eloszlik, a diktátorok meghalnak, és az emberektől elvett hatalom visszatér hozzájuk.Minden ember meghal, és amíg az emberiség nem pusztul el, a szabadság nem vész el.”(A nagy diktátor, 1940)

Azóta sok gyönyörű film készült, amióta Chaplin hőse megszólalt.Most úgy tűnik, mindenki megérti: meg tudja hódítani a szívet, szép, nem csúnya;Filmvászon, nem menedék a bomba alatt.Mindenki meg volt győződve arról, hogy nem lesz folytatása a kontinenst fenyegető totális háború borzalmának.

Mégis, mint korábban, most is vannak diktátorok;Ismét megvívták a szabadságharcot, mint korábban;És ezúttal sem szabad az iparnak szemet hunynia, mint korábban.

2022. február 24-én Oroszország mindenre kiterjedő háborút indít Ukrajna ellen, és folytatja felvonulását Európába.Miféle háború ez?A lehető legpontosabb akarok lenni: olyan ez, mint sok filmsor a legutóbbi háború vége óta.

A legtöbben hallottátok már ezeket a sorokat.A képernyőn hátborzongatóan hangzanak.Sajnos ezek a sorok valóra váltak.

Emlékezik?Emlékszel, hogyan hangzottak ezek a sorok a filmben?

„Érzi az illatát?Fiam, napalm volt.Semmi másnak nincs ilyen illata.Szeretem a napalm gázát minden reggel…”(Apokalipszis most, 1979)

Igen, minden Ukrajnában történt azon a reggelen.

Négykor reggel.Elindult az első rakéta, megkezdődtek a légicsapások, és a halálesetek az ukrajnai határon át érkeztek.Felszerelésük ugyanazzal van festve, mint egy horogkereszt – a Z karakter.

"Mindannyian nácibbak akarnak lenni, mint Hitler."(A zongorista, 2002)

A megkínzott és meggyilkolt emberekkel teli tömegsírokat mostanság hetente találják mind az orosz, mind az egykori területeken.Az orosz betörés 229 gyereket ölt meg.

„Csak ölni tudnak!Megöl!Megöl!Holttesteket ültettek szerte Európában…” (Róma, The Open City, 1945)

Mindannyian láttátok, mit csináltak az oroszok Buchában.Mindannyian láttátok Mariupolt, mindannyian láttátok az azovi acélműveket, mindannyian láttátok az orosz bombák által lerombolt színházakat.Az a színház egyébként nagyon hasonlított a mostanihoz.A civilek az ágyúzás elől menekültek a színházon belül, ahol a „gyerekek” szót nagy, feltűnő betűkkel festették a színház melletti aszfaltra.Nem felejthetjük el ezt a színházat, mert a pokol nem tenné.

„A háború nem pokol.A háború háború, a pokol a pokol.A háború ennél sokkal rosszabb."(Army Field Hospital, 1972)

Több mint 2000 orosz rakéta csapta le Ukrajnát, városok tucatjait és falvakat pusztítva el.

Több mint félmillió ukránt raboltak el és vittek Oroszországba, és közülük több tízezret tartottak fogva orosz koncentrációs táborokban.Ezek a koncentrációs táborok a náci koncentrációs táborok mintájára készültek.

Senki sem tudja, hányan élték túl ezeket a foglyokat, de mindenki tudja, ki a felelős.

– Gondolod, hogy a szappan el tudja mosni a BŰNED?”(Jób 9:30)

Nem hiszem.

Most a második világháború óta a legszörnyűbb háborút vívták Európában.Mindez annak az embernek köszönhető, aki magasan ül Moszkvában.Mások minden nap meghaltak, és most akkor is, amikor valaki azt kiáltotta: „Állj!A vágás!"Ezek az emberek nem fognak újra feltámadni.

Szóval mit hallunk a filmből?A filmipar elhallgat, vagy megszólal?

Vajon tétlenül nézi a filmipar, amikor ismét diktátorok tűnnek fel, amikor újra elkezdődik a szabadságharc, amikor ismét egységünkön nehezedik a teher?

Városaink pusztulása nem virtuális kép.Manapság sok ukrán Guidossá vált, és nehezen magyarázza el gyermekeinek, miért rejtőznek a pincékben (Az élet szép, 1997).Sok ukránból Aldo lett.Wren hadnagy: Mostanra az egész földünkön vannak árkok (Inglourious Basterds, 2009)

Természetesen folytatjuk a harcot.Nincs más dolgunk, mint harcolni a szabadságért.És egészen biztos vagyok benne, hogy ezúttal a diktátorok ismét kudarcot vallanak.

De a szabad világ teljes képernyőjének úgy kell szólnia, mint 1940-ben. Új Chaplinre van szükségünk.Ismét be kell bizonyítanunk, hogy a filmipar nem hallgat.

Emlékezz, hogyan hangzott:

„A kapzsiság megmérgezi az emberi lelket, elzárja a világot gyűlölettel, nyomorúság és vérontás felé hajt.Egyre gyorsabban nőttünk, de bezártuk magunkat: a gépek gazdagabbá, de éhesebbé tettek bennünket;A tudás pesszimistává és szkeptikussá tesz bennünket;Az intelligencia szívtelenné tesz bennünket.Túl sokat gondolkodunk és túl keveset érzünk.Az emberségre nagyobb szükségünk van, mint a gépezetre, a szelídségre, mint az intelligencia… Azoknak, akik hallanak, azt mondom: ne ess kétségbe.A férfigyűlölet szertefoszlik, a diktátorok meghalnak.

Ezt a háborút meg kell nyernünk.Szükségünk van a filmiparra, hogy véget vessen ennek a háborúnak, és minden hangra szükségünk van, hogy a szabadságért énekeljünk.

És mint mindig, most is a filmiparnak kell először megszólalnia!

Köszönöm mindenkinek, éljen Ukrajna.